78 éves férfi beteg IV. stádiumú alsó húgyúti obstrukció és deréktáji fájdalmak miatt jelentkezett a sürgősségi osztályon. Vizsgálatai során jelentős vizelet retenciót és kétoldali vese üregrendszeri tágulatot igazoltak, e mellett magas urémiás értékű vesefunkciói voltak, de ionháztartásában jelentős megingás nem volt. Katétert helyeztek fel és frakcionáltan 1200 ml retenciót engedtek le. Ezt követően nephrológiai osztályra került. Dialízisre nem volt szükség, forszírozott diurézis mellett vesefunkciói azotémiás szinten stabilizálódtak, mko. vese üregrendszeri tágulata regrediált, de nem tűnt el teljesen. Poliuriás fázisa után katéteren szalmasárga vizelet ürült. Még nephrológiai kezelése alatt urológiai konzílium történt. Megállapítottuk, hogy postrenalis uraemia oka IV. stádiumú alsó húgyúti obstrukció volt, amit a katéter jelenleg megold, de e mellett továbbra is van szimmetrikus, kisfokú, felső húgyúti obstrukciója és az RDV során a környezeti terjedés gyanúját felvető, porckemény, fixált prosztata tapintat felvetette a prosztata tumor gyanúját. PSA vizsgálat készült, ami 1700 ng/ml feletti értéket mutatott. Katéter mellett így a betegnél transrectalis prosztata biopsziát végeztünk, ennek eredménye prosztata adenocc. Glaeson 5+4 lett. Időközben elkészült a 14 napos staging CT (mellkas, has kismedence) (vesefunkció 200 ml/min körül volt, ekkor és erre radiológus kollégák urológus felügyelete mellett kapott kontrasztanyagot), illetve a csont izotóp vizsgálata is, mely generalizált prosztata daganat képét mutatta multiplex csontáttétek formájában. Igaziból Super bone kép volt látható. A CT e mellett csak kisebb kismedencei ny.cs kat és lokoregionális tumor terjedést igazolt a prosztata körül, csont áttétekkel, de lágyszervi áttét nem volt. Megjegyzendő, hogy a beteg kiterjedt csont áttétei mellett még nem volt anaemiás, még az uraemiája mellett sem. Ez idő alatt a betegcsont-fájdalmakon kívül más panaszt nem mutatott, kompressziós tünete nem volt, és ECOG 1 re értékeltük az életminőségét. Oncotaem döntés született, mely értelmében ADT kezelését degarelix-szel kezdtük meg, és azotémiájára való tekintettel fogászati góckutatása után denosumab kezelést is kapott havi rendszerességgel urológiai szakrendelésen, ambulánk kezelés keretei közt. Ekkor ellenőriztük felső húgyutai állapotát, és katétert cseréltünk. 3 havonta PSA kontrollt végeztünk. Ezzel párhuzamosan az oncotaem döntése szerint docetaxel kemoterápiában is részesült, ezt onkológiai osztályon kapta meg. A beteg 3 hónapig viselt katétert havonkénti cserével és ez alatt az ADT és kemoth miatt jelentős regresszió volt látható a prosztata méretben, lokális progresszió állapotában, felső húgyúti pangása teljesen megszűnt és vesefunkciós értékei is szinte normális szintig csökkentek, GFR 45 feletti volt. Onkológiai kezelése átmenetileg szünetelt, hiszen kontroll PSA eredményei folyamatos regressziót mutattak, 1700 ng/ml-ről 33 ng/ml-re esett vissza az egy év alatt, de ezt követően növekedésnek indult. Csont fájdalmai is teljesen megszűntek ebben az időben. Időközben 3 hónapos katéter viselése után vizelési próbával kísérleteztünk, de jelentős rezidum miatt 300-400ml körül ez sikertelen volt. Ez időben észlelt jó általános állapota miatt palliatív TURP műtétet is végeztünk, melyet követően spontán vizelt, 80-100 ml körüli retencióval. Ezen szövettani vizsgálat eredménye is prosztata cc. volt, de már regressziót mutató mirigy struktúrákkal.
Sajnos egy év után biokémiai relapszus lépett fel, PSA értéke emelkedni kezdett a folyamatos kezelése mellett, a betegség CRPC szakaszába érkezett. Restaging lágy szervi áttétet továbbra sem mutatott, de a csont folyamatok progrediáltak. Újabb oncotaem felülvizsgálat következett és degarelix, denosumab kezelése mellé ARAT kezelésben részesült.
Tekintettel arra, hogy a beteg mindvégig egész jó általános állapotnak örvendett és ECOG 1 es státusza nem változott, III és akár IV vonalbeli onkológiai kezelésben is gondolkodtunk, szükség esetén, de egy akut cardiális esemény ezt megakadályozta és betegünk a kezelés 23. hónapjában elhalálozott.
A páciens a szoros kontroll ellenére, életkora és társbetegségei, áttétei miatt végül mégsem a prosztatakarcinóma okán, hanam egy akut cardiális esemény következtében halálozott el kezelésének 23.hónapjában.
