65 éves férfinél beteg a családorvosának javaslatára jelentkezett szűrővizsgálatra. Ekkor a PSA értékét 6,9 ng/ml-nek találták, és annak ellenére, hogy a rektális digitális vizsgálat nem volt gyanús, vizelési tünetet nem említett, – nagyon helyesen – 2011. decemberében prosztata biopsziát végeztek. A szövettani vizsgálat a bal oldali lebenyre korlátozódó Gleason score 3+3 prosztata adenocarcinomát igazolt. A negatív csontizotop és mellkas-, has-, kismedence-CT vizsgálat után alacsony kockázatú és szervre lokalizált a betegséget igazoltak. A felajánlott két hatékony kuratív kezelési eljárás közül (radikális prosztatektómia vagy sugárkezelés) a beteg a műtétet választotta.
Radikális prosztata-eltávolítást végző intézetbe irányították, ahol 2012. februárjában elvégezték a műtétet. A beavatkozás szövődménymentesen zajlott, a hosszútávú funkcionális eredmények közül a kontinencia tökéletes volt, míg a merevedési funkció jelentősen gyengült. A műtéti preparátum feldolgozása pT3a adenocarcinomát igazolt, a sebészi szél 2 mm hosszan érintett volt és a végleges differenciáltság Gleason score 4+4 lett. Nyirokcsomó disszekciót nem végeztek. A műtét utáni PSA nadír 0,2 ng/ml volt. 3 hónappal a műtét után a prosztataágy és kismedence besugárzását végezték és teljes androgén blokád kezelést indítottak, majd néhány év múlva az antiandrogén komponenst elhagyták.
A betegnél a hormonmegvonás ellenére, 2015-től az addig mérhetetlen PSA ismét megjelent (0,6 – 0,99 – 1,8 – 4,0 – 7,3 ng/ml). Ekkor kereste fel intézetünket és hormonmanipuláció részeként először antiandrogén hozzáadást, majd váltást végeztünk, de a PSA progressziót csak fékezni tudtuk, megállítani nem.
Időközben elvégzett stádiumfelmérő vizsgálatok igazolták, hogy az addigra már deréktáji és csípőtájéki fájdalmat jelző betegnél multiplex csontáttétek alakultak ki. A mellkas CT vizsgálat eredménye pulmonális metasztázist nem igazolt. A has és kismedence CT vizsgálaton a parailiacalis és a retroperitoneális nyirokcsomók között mindkét oldalon több 2 cm-nél nagyobbat írtak le. A PSA eredménye tovább emelkedett. – 14,2 ng/ml-re emelkedett és a tesztoszteront kasztrációs értéken találtuk.
Onkobizottsági véleményünk szerint elérkezett az időpont a kemoterápiás kezelés megkezdésének. A folyamatosan fenntartott hormonmegvonás, a fájdalmat okozó multiplex csontmetasztázisok miatt indított biszfoszfonát (parenterális zoledronsav) kezelés mellett, taxán kemoterápiás kezelés indult.
3 ciklus kemoterápia után a staging vizsgálatok stabil állapotot mutattak, így további 3 ciklus docetaxel kemoterápiás kezelést végeztünk. 2018. decemberében a PSA 29.64 ng/ml, a totál tesztoszteron 0.09 ng/ml. Két héttel később mért PSA 31.65 ng/ml volt, így betegünk stádiuma kimerítette a posztkemoterápiás, metasztatikus kasztráció-rezisztens prosztatarák diagnózisát. Onkoteam döntése alapján új hormonális hatóanyagokat (ARTA) tartalmazó készítmény indítását végeztük.
Az onkoteam döntés értelmében abirateron-acetát gyógyszert szedett tablettás formában. Az abirateron mellett naponta 2×5 mg prednisolon szedése indokolt és természetesen folyamatosan kapta az ADT kezelést (LHRH antagonista degarelix injekció formájában), hiszen mindig maradnak még hormon-érzékeny sejtvonalak is. A gyógyszer szedése során betegünk mellékhatást nem említett, a csontáttétek miatt a zoledronsav kezelést fenntartottuk, de csontfájdalmai olyan mértékben csökkentek, hogy 3 hónappal később a tramadolt teljesen el tudta hagyni.
Betegünknél 2,5 évig tudtuk alkalmazni abirateron+prednisolon+degarelix kezelést, amely időszakot követően az állapota ismét progrediált.
