A jóindulatú prosztata megnagyobbodás (BPH, azaz benignus prostata hyperplazia) a prosztata mirigyállományának jóindulatú daganata. Kialakulásában szerepet játszik a férfi nemi hormonok szintjének változása. Statisztikai adatok szerint 45 éves kor felett jelenik meg és a férfiak körében nagyon gyakori.
A prosztata szelídgesztenye (kb.15 ml) nagyságú, izomszövetből és hengerhámból felépülő nemi mirigy, mely az ondó váladékának egy részét termeli, a spermiumok mozgásához szükséges energiát biztosítja. A prosztata a húgyhólyag alatt helyezkedik el, és az abból kiinduló húgycső a mirigyállományt átfúrja.
A jóindulatú prosztata megnagyobbodás a prosztata húgycsövet körülölelő, belső állományának sejtszaporulata, mely a húgycső szűkítése és a húgyhólyag kisebb-nagyobb bántalmának következtében okoz panaszokat.
Az idősödő férfiak körében igen gyakori a prosztata jóindulatú megnagyobbodása. 50 éves korban a férfiak 50 %-nál, 80 évesen 75 %-nál mutatható ki az elváltozás, és kb. 40-45 %-nál okoz panaszokat. A BPH kóroki tényezője pontosan nem tisztázott, de nagy valószínűség szerint a férfi nemi hormonok által irányított folyamat. Kezelés nélkül 100 férfiből 16-nál várható vizeletrekedés élete során.
A betegségre jellemzően a vizeletürítéssel kapcsolatos nehézségek és az irritatív panaszok hívják fel a figyelmet. A prosztatában futó húgycső szűkülete miatt a vizelés – főképp a reggeli első alkalommal – nehezen indul, a vizeletsugár gyengült, szakaszossá válik, a hólyag teljes kiürítése gátolt. Gyakori vizelési inger és gyakori éjszakai vizelés lép fel, utócsepegés, sürgető vizelési inger jelentkezhet. Ritkán véres vizeletet is okozhat. A hólyagban visszamaradó vizelet mennyisége a betegség előrehaladtával fokozódik, mely egyrészről a hólyagfal elvékonyodásához, a vizeletürítési képesség fokozatos gyengüléséhez, majd elvesztéséhez, másrészt a felső húgyutakban a vizelet pangásához vezethet, mely extrém esetben vesekárosodás is okozhat. A pangó vizelet következtében húgyúti fertőzések, húgyhólyagkövesség, valamint diverticulumok – a hólyagfal elvékonyodó, kiboltosulásai –alakulhatnak ki. A BPH okozta teljes vizelet rekedés jelentős alhasi fájdalommal járó vizelési képtelenség
A prosztata megnagyobbodás kórisméje adott korosztályban a pontos kórelőzmény felvételével, valamint számos további vizsgálattal támogatható és igazolható. A tünetek objektivizálása céljából különböző kérdőíveket alkalmazunk, melyek segítségével a tünetek súlyossága értékelhető. Legelterjedtebb „A prosztata betegségek tüneteit felmérő nemzetközi pontrendszer” (IPSS) című kérdőív, amelyet kiegészítünk az életminőség felmérésére is. Az általános orvosi vizsgálat mellett a prosztata végbélen keresztüli tapintása hasznos információkkal szolgál a prosztata méretét, esetleges gyulladt állapotát, daganatos elváltozását illetően. Az uroflowmetria a vizelet ürítés erősségét és dinamikáját képes leírni. A hasi ultrahangvizsgálattal a prosztata mérete, esetleg a vizelés után visszamaradó vizelet mennyisége pontosan megadható, a felső húgyutak állapota megítélhető. A prosztata további pontosabb vizsgálata céljára szükség szerint a végbélen keresztül végzett ultrahang vizsgálat, esetleg MR vizsgálat alkalmazható.
A jóindulatú prosztata megnagyobbodás kezelésének tervezése a prosztata mérete és az elváltozás okozta panaszok és tünetek súlyossága figyelembevételével történik.
Enyhe panaszok esetén különböző növényi kivonatok alkalmazhatók (pl. szabalpálma, tökmag, nagy csalán, rozspollen kivonatok stb.).
Súlyosabb panaszok illetve a növényi kivonat terápia elégtelensége esetén gyógyszeres kezelés javasolt. Kis mértékű prosztata megnagyobbodás (< 40 ml) esetén jó hatás várható a tünetek csökkenésében a prosztata, illetve hólyag prosztatával érintkező terület simaizom sejtjeinek ellazításáért felelős alfa-receptor blokkolók (alfusozin, tamsulozin, doxasosin) alkalmazásától. Jelentősebb prosztata megnagyobbodás esetén az alfa-blokkoló terápia kiegészíthető 5 alfa-reduktáz gátló (dutasterid, finasterid) terápiával, mely a férfi hormonok prosztatán kifejtett hatásait gátolja, ezáltal a prosztata növekedése megáll, sőt részben sorvadásnak indul. Az 5 alfa-reduktáz gátlók a szedés elkezdését követően fél évvel kezdik kifejteni hatásukat, ezért ebben a hat hónapban az alfa-blokkolókkal való kombinált szedésük javasolt.
A BPH okozta teljes vizeletrekedés esetén azonnali vizeletelvezetés szükséges (húgycsőkatéter, vagy hasi katéter behelyezés). Ezt követően a húgyhólyag izomzatának állapotától, a visszamaradó vizelet mennyiségétől, a felső húgyútak állapotától függően 3 vagy 7 napos alfa-blokkoló szedést követően kísérelhető meg a katéter eltávolítása, ugyanis csak ezután remélhető a spontán vizeletürítés rendeződése. Ettől eltérően akár 6 hetes gyógyszeres kezelés is indokolt lehet, mielőtt megkíséreljük a spontán vizelést.
A BPH okozta irritatív tünetek csökkenthetők a húgyhólyag falában elhelyezkedő muszkarin-receptorok gátlásával (solifenacin, oxybutynin, tolteridone).
Gyógyszeres kezelés mellett nem javuló, fokozódó panaszok, illetve gyógyszeres terápiára nem reagáló teljes vizeletrekedés, vagy szövődmények fellépése esetén a prosztata műtéti kezelése válik szükségessé. 80 ml-nél kisebb térfogatú prosztatáknál a megnagyobbodott állomány kimetszése húgycsövön keresztül elvégezhető (TURP). Ugyanezen állomány eltávolítása, 80 ml felett hasi feltárásból, nyílt műtét útján lehetséges. A műtéteket követően néhány napig katéter viselése szükséges. Mivel, mindkét műtétnél csak a megnagyobbodott állomány kerül eltávolításra, a bennmaradó prosztata tokból későbbiekben prosztata daganat kialakulhat, illetve a jóindulatú megnagyobbodás visszatérhet.
Abban az esetben, ha a beteg állapota a műtéti beavatkozást valami oknál fogva nem bírja el állandó katéter viselése válik szükségessé.
Bármilyen kezelést követően – legyen az gyógyszeres, vagy műtéti – elengedhetetlen a beteg rendszeres kontroll vizsgálata a terápia hatékonyságának ellenőrzése céljából.
