LÉLEK ÉS SZELLEM SZEMLÉLET GYÓGYÍTÓ PÉLDÁJA A TUMOROS BETEGEINK GONDOZÁSA SORÁN
„A RÓZSAMETSZÉS ÉLETET MENT-HET!”
A szó legszorosabb értelmében jelenthetem ki, hogy jobb kifejezést nem találok, mint „tipródás”, arra a furcsa helyzetre, melyet évtizedeken át érezhettem egy számomra fontos kérdésben, mely eredményét röviden az alábbiakban foglalnám össze:
A kilencvenes évek elején a BMJ (British Medical Journal) cikke nem hagyott igen sokáig nyugodni, melyben a szerzők egy többszörös, csont – tüdő áttétes, kifekélyesedett mamma cc-s menthetetlen beteg szomorú esetét írják le, akinek halálát várta egy család egy angliai kis faluban. Sajnálatosan a hölgy lánya és veje halálos autóbalesetben hirtelen elhunyt és az 1-3-5 éves kis gyermekeik árván maradtak. Ezen szomorú történet után évekkel a területi onkológiai gondozó érdeklődött a nagymama halálának körülményei után, mivel ez az adminisztrációjukból hiányzott. Meglepetésüket és BMJ cikk témáját jelentette a tény, hogy információt magától az érintettől sikerült kapniuk! Emlékezetes számomra az eredeti felvételek látványa az újságban, melyeket az évekkel később készültekkel együtt mutatott be a cikk. Mintha gyógyulást láthattam volna, csak a szemnek nem tudtam hinni!
Így visszatérően foglalkoztam hosszú ideig a kérdéssel, hogy van-e, segítségül hívható-e bármi tanulságos módszer e példából levezethetően, melyet akár reménye vesztett betegeink kezelésében mi is be tudhatnánk vetni?
A szervezésemben 25 éven át zajló Medicina 2000 Járóbeteg Szakellátási Konferenciák kérésemre gyakran visszatérő előadásai között e témakör sokszor és szándékosan szerepelt. Végül is a holtponton Prof. Dr Papp Lajos előadása billentett engem át, melyet 2013-ban a Balatonfüredi Konferencián felkérésemre adott elő a professzor úr! Az igen szemléletes és emlékezetes példájának egymondatos lényege:
…….akkor mondhatjuk magunkat jó orvosnak és bízhatunk segítőkészségünk sikerében, ha sikerül megtalálnunk az adott reménye vesztett betegünk életében azt a „rózsát”, amit ő még meg akar metszeni! Mindenki életében van és kell lenni ilyennek, amit pedig nekünk kell megtalálnunk és segítségül hívnunk, akik ilyen betegeket kezelünk!
Prof. Dr. Papp Lajos
(Medicina 2000 Konferencia Balatonfüred 2013)
Életemben és praxisomban meghatározó volt ennek az előadásnak a mondanivalója, melyhez azonban szükségeltetett számomra több, a konferenciánkon elhangzott előadás, továbbá azon irodalomnak átolvasása is, melyet időközben megkerestem. Utóbbi évtizedben mind ehhez adódott az az ismeretanyag, amit a mikrobiommal kapcsolatosan sikerült elsajátítanom. Mindezeknek is köszönhetően -remélem nem túlzom el, hogy – kerekké és használhatóvá szakmailag, Prof Dr Rózsa Lajosnak a Biology Direct-ben 2015-ben megjelent publikációja tette, (Lajos Rózsa, Péter Apari and Viktor Müller The microbiome mutiny hypothesis: can our microbiome turn against us when we are old or seriously ill? Biology Direct 201510:3 https://doi.org/10.1186/s13062-014-0034-5) a mikrobiom zendülés című témakör ismertetésével. (Ld. más fejezetben is megemlítve.) A témakör és a PDTP kapcsolata vonatkozásában érdemes a Cancer Research 2017 es reflexió publikációját elolvasni ehhez a témához. (Sunil Thomas, Jacques Izard, Emily Walsh, A Primer and Perspective for Non-Microbiologists Cancer Research DOI: 10.1158/0008-5472.CAN-16-2929 Published April 2017)
Mit is mond Rózsa Lajos a szerzőtársaival?
…testünket benépesítő mikrobák információt gyűjtenek az életkorunkról, egészségünkről, és ez alapján „megbecsülik” életkilátásainkat!
…nagyon idős, vagy nagyon beteg esetében számukra az a kedvezőbb döntés, hogy minél gyorsabban szaporodjanak, hogy minél előbb, minél több tápanyagot szerezzenek meg maguknak az emberi testből, mielőtt még a baktériumközösség más, rivális tagjai tennék meg ugyanezt.
Ha nincs már hosszú életkilátás, célszerűbb számukra azonnal és maximálisan kizsákmányolni az emberi testet. Ezt a stratégiaváltást nevezték el a kutatók „mikrobiom-zendülésnek”.
Egyfajta életstílus váltást motiváló gondolata a hipotézisnek: „Érdekünk, hogy bármilyen állapotban vagyunk is, mindig a jóllétről és a fiatalos egészségről szóló jeleket küldjünk a microbiom irányba! „ Ld. a bél-agytengely témakörében leírtakat! Szebb és demonstratívabb példáját a test, lélek és szellem kapcsolatának nem tudnék kitalálni, mint ezt!
Értelmezésem szerint az előnytelen esetben a folyamat lényege egy immunrendszer lepadlózás azaz Immun Brake Down lehet, melyben egy HPA – mikrobiom/immunrendszeri kapcsolat és a bél-agy tengely komplex és bonyolult dysfunkció ami hozzájárulhat a tumor progresszióhoz. Azonban a folyamat az említettek tükörképeként -mint ellenkezője- is elképzelhető, mikor pozitív történések csaknem meghazudtolják az olyan törvényszerűségeket, melyeket eddigi munkánk során láttunk, tapasztaltunk és prognosztizálunk is. Valószínű, hogy létezik ezen fordulatok hátterében is magyarázat, még akkor is, ha most még a „miértre, hogyanra” biztonsággal válasszal nem rendelkezünk. (Ld. az előbbiekben említett mamma tumoros beteg sorsának alakulását!) A mikrobiom/psychobiotikumok, a prebiotikumok a HPA tengely funkció, a neurotranszmitterek, citokinek szerepe, ha nem is RCT -ortodox evidencia szabályoknak is megfelelő magyarázattal bíró- bizonyítékot adtak a kezembe, de határozottan ki kell jelentsem, hogy a most még csupán hipotézis szintre méltó magyarázatot én hajlandó vagyok elfogadni, míg jobbat a tudomány a kezembe nem képes adni, mivel saját gyakorlatomból is tudok példákat említeni, melyek pontosan ide vághatnak!
Fentieket igazolandó szeretném említeni egy betegem konkrét esetét, akiről előadásaimban gyakran beszélek. Úgy is jellemezhetném őt, mint a könyvemben leírtak tancélos gyűjtő példáját.
Egy, akkoriban 60. éves betegemnél prosztata rákot találtam rutin vizsgálat során, aki már eleve kissé későn került szemem elé, panaszmentessége miatt. 2007-es radikális műtétje ugyan sikeres volt, de már akkor ismertté váltak lokális áttétjei. Előzetes uro-onkológiai szakmai vélemény szerint a konkrét állapotát ismerve három éven belüli volt az az idő becslés, mely a jelentős állapotrosszabbodását vizionálta. Kezdettől, a műtétjétől feszített és számára élvezetes szakmai munkába, feladatba fogott, mely csaknem naponta biztosított számára siker élményeket. Tőlem telhető orvosi és szeretetteljes „ösztökéléssel” támogattam a lendületét, mely csaknem rendre újabb mérnök szakmai értékekkel ajándékozta meg. Terelgetését könnyebbé tette az életstílus váltása és hajlandósága, -tudatos stressz csökkentése, étrendi korrekciói, a javasolt mikrotápanyag/táplálék kiegészítők fogyasztása, testmozgás, stb.-. (Hangsúlyoznám, félreértéseket elkerülendő, hogy nem ezen utóbbi –„healthy aging & longevity” jellegű- szereknek tulajdonítok okozati jelentőséget és esetleg daganatellenes hatást!) Viszont kiemelném azon határozott tudat vitathatatlan szerepét, hogy a maga elé tűzött munkát kihívásként kezelve feladatát még földi életében el kell végezze! Ebben csalhatatlan segítségként élte és éli meg a hitét, mivel tevékenysége és annak eredménye nem pusztán öncélú, hanem nagyobb népességnek is eredményt hozó, tehát ezért joggal számíthat munkájában Teremtője segítségére is, mivel a koncentrált tevékenységéhez az egészségtudata is szükségeltetik! Ugyancsak kiemelném esetében azt a OHE (Optimal Healing Enviroment) ideális feltétel meglétét, melyet úgy jellemeznék, mint kiegyensúlyozott szeretettel teli segítő családi környezet! Én magam is mereven hiszek mind ebben, továbbá hiszem azt is, hogy munkájában, reményeiben és hitében nekem is meg kell mindent tegyek, a céljait támogatandó. Ma 2021-ben szám szerint 23 és panaszt egyáltalán nem okozó igazolt áttétjével, – a lehetséges onkológiai módszerek valamennyi lehetőségének bevetésével -, vidám és alkotó hangulatban, fantasztikus lendülettel tevékenykedik, fájdalomról nem panaszkodik! Szeretetteljes családi környezetben éli az egészséges napbarnított emberek életét, mint más egészséges korosztálya béli. Az egészségtudata kiváló, hitében stabil, munkabírása és hangulata meghazudtolja a klasszikus uro-onkológiai szakmai tapasztalatokat és borítékolható elvárásokat!
Az ő példája -és hasonlóak- is hozzájárulnak jelentős mértékben ahhoz a lendületemhez, melyet a kérdés holisztikus/integratív medicina szemszögéből történő tanulmányozása során igénylek és ezek lehetnek segítségemre jelen könyv megírásában is.
Fenti tancélos példám kiváló alkalmat ad a PDTP kapcsán általam unalomig emlegetett specifikus életstílus váltás fontosságának hangsúlyozására. A betegemmel kapcsolatos eddigi kb. 14 éves folyamatos munka, táplálkozás/étrendi korrekciók, a mikrotápanyagok, nyomelemek, vitaminok szedése, a testmozgás engedhető illesztése (vigyázat a számtalan áttét óvatosságra intő!!) komplex egészégi állapotának követése, (szív, érrendszer, NAFLD, diabetes, csont regeneráció követése, térd ízületi gondok rendezése, stb.) valamint folyamatos konzultációk, stresszredukció, stb. Mind betegem, mind én abban megegyezünk, hogy a pontossággal általunk még megmagyarázhatatlannak tartottak eredményben mindenképpen a Teremtő segítségét is feltételezhetjük!
Remélem, hogy az a mostani tanítványom, aki majd kb. 45 év múlva ugyanazon a katedrán tartja előadását e kérdésről, mint amelyen ma nekem állni van szerencsém, (holisztikus és integratív medicina kurzus) az már a fentiek pontos magyarázatát is elmondhatja majd az akkori tanítványainak, melyeket én ma nem tudok és így nem is taníthatok!
Megjegyzendőnek tartom, hogy hiába minden orvosszakmai igyekezet, amennyiben a beteg nem fogékony mind arra, amit saját erőből képes lehet bevetni állapota befolyásolására. Ennek íve az életstílus elemek szigorú szem előtt tartásától és betartásától a stresszcsökkentő alkotás tudatos alkalmazásáig, a családi viszonyokig, igen szélesnek mondható. A terapeuta vonatkozásában megjegyzendő, hogy fontos a betege pontos és szisztematikus irányítása, de tudatában kell lennie annak is, hogy PDTP igyekezete szükségelteti a szakszerű onkológiai tevékenységeket is párhuzamosan! Hangsúlyozandó, hogy célra vezető módszer az csak egyedi és személyre szabott lehet, melyet egyben kellő alázattal is kell kezelnünk és nem eredményeket kergetve büszke önteltséget hajszolni.
