A vizelet tartásának nehézsége vagy annak teljes hiánya az idős kor egyik kellemetlen velejárója lehet. A nők jobban kitettek ennek az életminőséget jelentősen rontó problémának, különösen, aki többször szült gyermeket. Azonban a férfiak egy csoportja különösen érintett ebben a problémában, ráadásul egyeseket egészen fiatal korban sújt ez a szövődmény. Ők azok, akik prosztatarák, prosztatagyulladás vagy BPH miatti prosztata eltávolítást követően vizelet inkontinenciával küzdenek. Ez gyakori és jelentős probléma ezen férfiak körében. Irodalmi adatok szerint a prosztatarák eltávolításon (prosztatektómián) átesett férfiak közel 65 százaléka a műtét után öt évvel még mindig vizelet-inkontinenciában szenved a műtét következtében. A mai napig kihívást jelent hatékony módszert találni és az egyén és a környezete számára is nehéz az inkontinencia kezelése, így a bizonyítottan hatékony terápiás eljárások ismerete és elérhetővé tétele minden beteg számára nagyon hasznos.
Számos terápiás megközelítés áll rendelkezésre a férfiak vizelet-inkontinenciájának kezelésére: gyógyszeres kezelés, katéter, kollagén injekció, viselkedésterápia (pl. hólyagtréning), biofeedback, medencefenékizom gyakorlatok, neuromuszkuláris stimuláció, étrend módosítása, mesterséges záróizom, szuprauretrális heveder. Ezen lehetőségek közül a leghatékonyabb eljárás a biofeedback tréning és a medencefenék tréning együttes alkalmazása, amelyet korábban számos tanulmányban vizsgáltak a kutatók.
A vizeletinkontinencia biofeedback terápiája a medencefenék izomzatának fejlesztésén túl az egész test izomműködésének újratanulását, átformálását foglalja magában, különös tekintettel a medencére, a hasfalra és a gerincre. A biofeedback tréning során egy biofeedback eszköz segítségével és a terapeuta irányításával az egyén megérti izomzatának működését, fokozatosan megtanulja irányítani saját testét, irányítani testi funkcióit, kontrollálni a vizeletvisszatartást.
Tanulmányok igazolták, hogy a kismedencei biofeedback tréning a prosztatektómia előtt jelentősen csökkentheti a posztoperatív vizelet-inkontinencia gyakoriságát és súlyosságát. A preoperatív biofeedback tréningen átesett férfiak átlagosan 3,5 hónap alatt már képesek voltak a vizeletüket megtartani, míg azok, akik csak tanácsadásban részesültek, több mint hat hónap alatt következett be javulás. Hat hónappal a műtét után a súlyos és/vagy folyamatos vizeletvesztés gyakorisága a biofeedback csoportban 5,9%, míg a kontrollcsoport tagjainak közel 20%-a, azaz háromszor annyian szenvedtek súlyos inkontinenciától. A csak tanácsot kapott kontrollcsoport tagjai szignifikánsan több vizeletvesztést tapasztaltak köhögés, tüsszögés és mozgás következtében, mint a biofeedback csoport tagjai.
Az eredmények arra utalnak, hogy a prosztatektómia előtti biofeedback tréning jelentősen felgyorsítja a vizelet inkontinencia műtét utáni felépülését és csökkenti a tartós inkontinencia súlyosságát. Jelentősen javíthatja a betegek életminőségét minden olyan esetben, amikor prosztatektómia, BPH műtét vagy sugárterápia következtében vizelet inkontinencia alakul ki.
A medencefenék gyakorlatai, amelyek az izmok ismételt akaratlagos nyújtását és megfeszítését foglalják magukban, erősíthetik és tonizálhatják a húgycsövet és a húgyhólyagot körülvevő és alátámasztó izmokat, amelyeknek feszesnek kell lenniük a vizeletszivárgás megelőzése érdekében. A vizeletvisszatartás visszanyerhető hólyagtréninggel, amely magában foglalja a WC-használat közötti idő beosztását és figyelemmel kísérését is. Ha naponta másfél liter vizet iszunk, akár napi 8-szor is ki tudunk menni mosdóba. Ha ennél többet használjuk a mellékhelyiséget, jól jön egy kis hólyagtréning. A húgyhólyagtorna vagy hólyagtréning azt jelenti, hogy tisztában kell lenni az inkontinenciával összefüggő vizelési mintázattal, és új szokásokat kell kialakítani a mosdóba járás során, azaz kerülni kell a “biztonsági bepisilést” és az utolsó pillanatban mosdóba rohanást. Az edzés során a hólyag nagyobb mennyiségű vizelet tárolására “nevelődik”, így több idő telik el két vizelés között. Ennek jó módja, ha a páciens eltereli a figyelmét, és megfeszíti a medencefenék izmait, ahelyett, hogy azonnal a fürdőszobába rohanna, amikor késztetést érez. Az is segít, ha megtervezzük a vécéhasználatot és vizelési naplót vezetünk. Így fokozatosan növelhetjük a WC-be járás közötti időt, és visszanyerhetjük vizelet-visszatartó képességünket. Az életmódváltás része az egészséges WC használat kialakítása.
Számos tanulmány, amely a biofeedback edzést medencefenék gyakorlatokkal kombinálta (esetleg elektromos stimuláció alkalmazásával), pozitív eredményeket mutatott. Egy jelentős tanulmány olyan férfiakat követett nyomon 12 hónapon át, akiknek radikális prosztataeltávolításon estek át. A betegek az első 3 hónapban gyógytornász vezetésével biofeedback tréningen, valamint heti rendszerességű, otthoni testmozgás mellett medencefenék gyakorlatokat is végeztek. A kontrollcsoport résztvevői csak szóbeli tanácsokat és útmutatást kaptak. 12 hónap végére a biofeedback csoportba tartozók 96,15%-a vált teljesen kontinenssé, míg a kontrollcsoportban csak 75,0%-a. Megállapítást nyert, hogy a korai „biofeedback tréning + kismedencei gyakorlat” nemcsak felgyorsítja a radikális prosztatektómia utáni felépülést és megszünteti az inkontinenciát, hanem jelentősen javítja az inkontinencia és a diszkomfort tünetek súlyosságát is. Egy másik tanulmányban a biofeedback tréninget elektromos stimulációval egészítették ki a radikális prosztataeltávolításon átesett betegek kezelésében. A betegek “biofeedback + elektromos stimuláció” kezelésben részesültek, amely hét nappal a műtét után kezdődött, hat héten keresztül, hetente kétszer. A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a biofeedback+stimulációs kezeléssel átlagosan 4 hétig tartott a vizeletvisszatartás visszanyerése, míg a kontrollcsoport aktív kezelésben nem részesült tagjai mindössze 16 hét alatt érték el ezt a szintet.
Hat hónappal a műtét után a biofeedback + stimuláció csoport tagjainak 96,7%-a volt teljesen „száraz”, szemben a kontrollcsoport 66,7%-ával. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a medencefenék korai posztoperatív kezelése a biofeedback tréning és az elektromos stimuláció kombinációjával segíti és felgyorsítja a kontinencia helyreállítását radikális prosztataeltávolításon átesett férfiaknál.
Azonban nem minden biofeedback-vizsgálat mutatott pozitív eredményt a vizelet-inkontinencia kezelésében, ami arra utal, hogy a kutatóknak még nem sikerült felfedezniük, hogy egyes férfiak miért reagálnak jól a biofeedback-kezelésre, míg mások nem. Egy tanulmányban 208 vizelet-inkontinenciában szenvedő férfit értékeltek 1-17 évvel radikális prosztatektómia után. A férfiakat véletlenszerűen három csoportba osztották: egy csoportba, amely 8 hetes viselkedésterápiát kapott (beleértve a medencefenék gyakorlatainak és a hólyagszabályozási technikák elsajátítását), viselkedésterápiát, valamint EMG biofeedbacket és elektrostimulációt, vagy egy kontrollcsoportba, amely csak tanácsadásban részesült. Bár az inkontinencia epizódok átlagos száma heti 28-ról 13-ra csökkent a vizsgálati időszak végére (55%-os csökkenés), nem volt szignifikáns különbség a csak viselkedésterápiás csoport (51%-os csökkenés) és a “viselkedési terápia” között. csoport. csoport. csoport. + biofeedback” csoport (59%-os csökkenés). Még kisebb volt a különbség azoknál, akik teljesen visszanyerték a kontinenciát (21% vs. 25%). Ezek az arányok nem változtak a 12 hónapos követés során: a betegek 50%-a és 59 Összességében a biofeedback és a medencefenék elektromos stimulációja nem szükséges a vizelet-inkontinencia gyorsabb feloldásához vagy nagyobb javulásához.
Ennek eredményeként a biofeedback tréning és a medencefenék gyakorlatainak kombinálása felgyorsíthatja a vizelet-kontinencia gyógyulását férfiaknál prosztataműtét, különösen radikális prosztataeltávolítás után.
Életmódunk további megváltoztatása is hozzájárul az inkontinenciával kapcsolatos problémák csökkentéséhez, megelőzéséhez vagy kezeléséhez. Ide tartozik a túl sok vagy túl kevés folyadék fogyasztása, valamint a húgyhólyagot irritáló italok, például a kávé és az energiaitalok kerülése. A fogyás érdekében edzéstervet készíthetünk, étkezési szokásainkon változtathatunk, hiszen a túlsúly is hozzájárulhat az inkontinencia kialakulásához.
