Az esetttanulmányban bemutatott férfi páciens kora 68 év, előző megbetegedései között colitis ulcerosát és kezelt melanomát említ.
2019 február folyamán jelentkezett a területileg illetékes urológiai szakrendelésen, gyakori vizelési ingerek, véres vizelet miatt.
Az urológiai vizsgálat során a hólyagalappal és részben a prosztatával összefüggő, kb. 4,8×2,6cm-es tumor került diagnosztizálásra.
Laboratóriumi paraméterei alapján emelkedett PSA t tapasztaltunk (203 ng/ml) A rectalis digitalis vizsgálat megnagyobbodott, egészében porckemény prostatát állapított meg, melyek alapján prostatatumor gyanúval műtétre és szövettani vizsgálatra javasoltuk.
2019 márciusában transurethralis műtétet végeztünk, a műtét során a hólyagalapot infiltráló, a prosztatából kiinduló tumoros elváltozás igazolódott. A szövettani diagnózis prosztata adenokarcinóma (Gleason 5+6) eredményt mutatott. Elvégeztük az ilyenkor szokásos staging vizsgálatokat, melyek eredményeként a csontizotóp vizsgálat disszeminált másodlagos csontfolyamatot írt le. Mellkasi-hasi-kismedencei CT vizsgálat a prosztatatumor és a multiplex csontáttéteket írt le.
2019 augusztusában Onko-team döntés alapján androgéndeprivációs kezelést (ADT) indítottunk (degarelix 80mg havonta). Párhuzamosan upfront docetaxel kezelése kezdődött Onkológiai Osztályon.
Az induló PSA érték a kezelés mellett rohamosan csökkent: 2019 novemberben PSA 0,333ng/ml-nek bizonyult. Több, mint egy évvel a palliatív prosztata TUR műtétet követően kontroll CT vizsgálat a bal oldali tüdőfélben áttét gyanús elváltozást írt le. Ezzel párhuzamosan PSA emelkedést észleltünk (9,3 ng/ml). Ismételt Onko-team döntés alapján a fenti intrapulmonalis képletre 2021 szept.-től okt.-ig 44 Gy dózist szolgáltattak kórházunk.
Onkológiai Osztályán. Röviddel ezt követően további PSA emelkedés miatt (26,6ng/ml) másodvonalbeli hormonkezelést (abirateron) indítottak Onkológiai Osztályunkon.
2020 márciusban az ellenőrző PSA érték 2,44ng/ml-nek bizonyult. Kontroll CT vizsgálattal az intrapulmonalis képlet jó regressziója volt látható, ugyanakkor a csontáttétek minimális progresszióját írták le. A jobb vesében követett térfoglalás változást nem mutatott.
A továbbiakban a rendszeres degarelix és abirateron kombinált kezelését tervezzük, 3 havonként PSA kontrollal. CT és csontizotóp ellenőrzés fél év múlva tervezett.
A beteg állapota jelenleg megfelelőnek mondható, otthoni teendőit el tudja látni.
A fenti eset jól bizonyítja, hogy milyen hatékony az antagonista terápia a súlyos, metasztatikus prosztatarák progressziójának megállításában, ezáltal a páciens élettartamánk megnövelésében, és az életminőség javításásában egyaránt.
