A járványügyi helyzet eredményeként nagy súly nehezedett az ellátó személyzetre.
Orvosaink közül 5 fiatal kolléga 1,5 évig vett részt az oltási programban, 2 fő a Pulmonológiai Osztály Covid részlegén teljesített szolgálatot.
Az ügyeleti beosztást csak kis mértékben zavarta ezen állapot.
A műtéti tevékenység természetesen drasztikusan lecsökkent és a daganatos betegek kezelésére és a sürgősségi ellátásra korlátozódott. A többi beteg akár egy évet is várt, hogy a műtét során hólyag katétere eltávolítható legyen. A megnövekedett várakozási idő egészségügyi kockázatot jelent, hiszen egyes betegségek, mint például a vesekövesség 2 év alatt erősen romolhat.
Rövid-és hosszútávon egyaránt számolhattunk ellátási nehézségekkel, melyeknek következményei beláthatatlanok és még évekkel a járvány befejeződése után is éreztetik hatásukat. Sok beteg nem, vagy csak részben jutott hozzá a korszerű betegellátás meghatározó elemeihez, így a tartós károsodás veszélye fennáll, ami kizárólagosan a pandémia eredményeként könyvelhető el.
Szakdolgozóink a vészhelyzetnek megfelelően elvezényelve és áthelyezve dolgoztak. Az urológia az idegsebészettel összevonva 23 ágyon a 3-as szinten tevékenykedett.
Az áthelyezések után a nővér létszámunk 4 főre csökkent a felmondások miatt. A felmondások okaként egyrészről az új egészségügyi törvény által előírt szolgálati jogviszony elutasítása, valamint a járványügyi helyzet sokkoló hatása miatti burnout valószínűsíthető.
A kötelező oltások következtében az osztály dolgozói érdemi megbetegedés nélkül vészelték át a pandémiát.
A betegek szempontjából az alapellátás megszűntével és a telemedicina bevezetésével a gyógyítás többet ártott, mint gondolnánk. Természetesen a betegek nehezen viselték, ha problémájuk volt: orvosi vizsgálatot követeltek, türelmetlenül, sokszor kritikátlanul, minden tiszteletet mellőzve. Való igaz, hogy az esetek komolyságát csak vizsgálattal lehet eldönteni. A sürgősségi részlegen is számtalan zökkenővel és akadállyal szembesültek a betegek. Külön harcot jelentett a telefonhívások megnövekedett száma, valamint a magukat beoltani nem kívánók meggyőzése az oltakozás fontosságáról. A várólisták is jelentősen kitolódtak. Ennek enyhítésére közös műtéteket szerveztünk a nőgyógyászokkal és a sebészekkel. A látogatási tilalom és egyéb technikai problémák (pl. televíziókészülék eltávolítása a kórtermekből, wi-fi hiánya, nővér létszámhiány stb.) még nagyobb mértékben fokozták a betegelégedetlenséget.
Mindent egybevetve az osztály dolgozóit felkészületlenül érte a betegek felől rájuk nehezedő pszichológiai nyomás.
Összefoglalva: A COVID 19-járvány időszaka alatt az egészségügyi ellátás színvonala sokat romlott. A járványhelyzet előtti színvonal elérése meglehetősen távolinak tűnik, viszont a könnyebben elérhető leletek és az egyszerűbb digitális e-recept felírás sokat javítottak az ellátáson, melyek nélkül felmérhetetlen káosz jelentkezett volna az egészségügyi ellátásban.
Markusovszky Egyetemi Oktatókórház Urológiai Sebészeti Osztály
