A 73 éves páciens általános anamnézisében vakbélműtét, kezelt fiatalkori TBC és epehólyag műtét jobb oldali sérvműtét szerepelnek.
Cardiovasculáris előzményében 10 évvel ezelőtti kiterjedt hátsó fali szívinfarktus szerepel, melyre az adekvát terápiát kapta. Jelenleg kardiológiailag panaszmentes, de a fizikai terhelést nem viseli.
Korábbi urológiai panaszai között a gyakori és éjszakai vizelési probléma szerepel.
Panaszai körülbebül 2 éve kezdődtek és az utóbbi hónapokban fokozódtak.
A beteg jelenlegi urológiai anamnézisében emelkedett 53,83 ng/ml PSA értéke és kifejezetten tumorra gyanús tapintási lelete miatt osztályunkon TRUS prostata a tű biopszia történt mindkét oldalról perineuralis terjedést mutató adenocarcinoma prostatae igazolódott.
Gleason score: 5 + 5.
A páciens a diagnózist megelőzően tamsulosin terápiában részesült.
A diagnózis felállítását követően degarelix injekciós terápiát rendeltünk el emellett 70,2 Gy összdózisú sugárkezelést is kapott.
A rendszeres kontrollok mellett a terápia 1. évében kissé emelkedő PSA értéket mutatott, ezért klinikai vizsgálatba vételét terveztük, de az időközben észlelt mediastinalis nyirokcsomó megnagyobbodás, majd eltávolítást követően csökkenő PSA értéke miatt a vizsgálatba bevonás nem volt lehetséges. Vizelési panaszai megszűntek. ED panaszai is vannak, láztalan.
Gyógyszerszedés: tamsulosin.
Mindkét costovertebralis szöglet szabad, herék normális tapintásúak.
Prostata másfél-kétszer nagyobb, sima felszínű, kifejezetten tömött, kemény tapintatú.
A kardiológiai vizsgálatok szerint állapota változatlan, terhelésre fullad.
A továbbiakban rendszeres ellenőrzés mellett a degarelix terápia folytatását irányoztuk elő.
Konklúzió: Tapasztalataink és iránymutató vizsgálati eredmények értelmében a kardiovasculáris rizikóval rendelkező pácienseket GnRh antagonista terápiában javasolt részesíteni, tekintettel arra, hogy a kisebb a valószínűsége kardiovasculáris szövődménynek.
