Hormon szenzitív prosztatarákból származó primer, soliter máj áttét igen ritka, és továbbra is kevéssé ismert.
Bemutatunk egy ilyen esetet és összefoglaljuk a szakirodalmát.
Eset bemutatás:
2013-ban a hatvan egy éves korában levő betegnél UH vizsgálat során prosztata és máj daganatot diagnosztizáltak (a máj VII szegmentumában egy 37 mm-es echó szegény inhomogén, körülhatárolt szolid képlet).
A CT vizsgálat nem erősítette meg a daganat jelenlétét, ezért 2014 januárban UH vezérelt máj biopsia történt. A szövettani vizsgálat prosztata közepesen differenciált adenocarcinoma metastasist igazolt a májban, amely megfelelt az anamnézisben szereplő prosztata adenocarcinoma metastasisának.
A kezelés kezdeténél a beteg PSA-ja 23,40 ng/ml volt, a prosztata szövettani minta vétel microacinaris adenocarcinomát (Gleason 4+4 score 8-as) igazolt mindkét prosztata lebenyben.
Uro-onkológiai döntés alapján metastatikus prosztata cc miatt a beteg antiandrogén terápiában (ADT) részesült. A fél éves máj CT kontrollon a májáttét teljes zsugorodása volt kimutatható. A beteg 2017-ig ADT-ben részesült. 2017-ben végzett restaging vizsgálatok – csontizotóp, máj MR, mellkas, has, kismedence CT- progressziót, illetve áttétet nem igazoltak, PSA-ja 0,009 ng/ml volt, ezért a beteg definitív kismedencei és prosztata radioterápiában részesült. A sugárkezelés után fél év után leállítottunk a hormonkezelést. A beteg 9 éve a daganata diagnosztizálása után panaszmentes, PSA értéke 0,09 ng/ml, tesztoszteron szintje normális szintű, teljes életet él, kisebb repülőgépet vezet.
Megbeszélés:
A prosztatarák (PCa) a leggyakoribb férfi rosszindulatú daganat. A fejlett nyugati országokban a férfiaknál a második vezető halálozási ok rákos megbetegedés miatt (1-3). Régóta ismert, hogy a prosztata rosszindulatú daganata leggyakrabban a csontokra és a nyirokcsomókra áttéteket ad, mely a prosztatarák leggyakoribb terjedés útját jellemzi (4).
Hormon érzékeny prosztata eredetű máj metastasisról ritkán jelentettek, pathomechanizmusa nem teljesen tisztázódott (5-6).
Hormon szenzitív prosztatarákból származó primer májmetastasis aránya 29,63%-ban fordul elő, de ebben a csoportban a multiplex prosztata rákból származó metastasisok is beleérhetők, nem csak a szoliter máj áttét, mint a mi esetünknél (7).
A hormon rezisztens eseteknél az újabb kezelési lehetőségek hatására (pl. abiraterone, enzalutanide) az élet meghosszabbításával a máj áttétek száma is jelentősen növekedést mutatnak, ezt a hosszabb túlélési időnek köszönhetjük (8).
Hormon szenzitív prosztata daganatos csoportban a teljes túlélés a máj metastasisok diagnosztizálása után átlagosan 38 hónap, míg a hormonrefrakter csoportban csak 6 hónap (p = 0,003). A szérum neuron-specifikus enoláz magas koncentrációja és a korábbi kemoterápia szignifikánsan rossz általános túlélést jelentett a máj metastastisokat mutató hormon-refrakter csoportban. (Kaplan–Meier görbék és logrank tesztek alkalmazásával, az egyváltozós elemzésével) (9).
Az erősen előkezelt, késői/végstádiumú mCRPC (metastatikus kasztráció rezisztens prosztata rák) máj metastasisai a betegek jelentős részénél hatékonyan kezelhetők 177Lu-PSMA-617 RLT-vel, ami viszonylag elhúzódó májbetegség-kontrollhoz és OS-hez vezet (10).
Szoliter hormon szenzitív prosztata daganat eredetű metastasis esetén a máj rezekció, lobectomia szóba jön (11), de a mi esetünkben a hormon kezelés hatására metastasisa teljesen összezsugorodott, ezért ezt a lehetőséget elvettük.
Összefoglaló:
Hormon szenzitív prosztata rákból származó primer szoliter máj metastasis igen ritka, az irodalom alapján átlagos túlélési ideje 38 hónap. A betegünk először ADT kezelésben az áttét zsugorodása után kismedence és prosztata sugárkezelést kapott. A máj tumor resectiót a hormon kezelés hatására szanálódott áttét miatt elvetettük. A beteg jelenleg 9 éve a betegség diagnosztizálása után teljes életet él, több mint 5 éve semmilyen kezelésben nem részesül.
Természetesen egy esetből nem lehet következeteseket levonni, de véleményük szerint az alacsony betegszáma miatt minden prosztata daganatadó primer szoliter máj-áttétes beteget individuálisan kell kezelni, szorosan megfigyelni és a megfelelő pillanatban meghozni a helyes döntéseket, melyek a beteg életkilátásait, illetve életminőségét képesek javítani.
